|
Nincs szükségünk sóra?
A só két ásványt tartalmaz: nátriumot és kloridot. A nátrium fontos, minden egyes sejtünk, valamint az összes testfolyadék is tartalmazza. Nem is tudnánk élni nélküle. De miközben életbevágóan fontos, bajt is okozhat.
Hogyan növeli a só a vérnyomást?
A többletnátrium képes megmaradni a testszövetekben és vizet tart vissza. Ez püffedést idéz elő, ami viszont megemeli a vérnyomást, ez pedig a szív igénybevételét, terhelését növeli meg. Minden harmadik amerikainak magas a vérnyomása, 65 éves kor felett számuk eléri a 70 százalékot.
Az átlagos só fogyasztás Japánban még az amerikainál is magasabb, így a magas vérnyomás ott is igen elterjedt. Az agyvérzés - a magas vérnyomás egyik komplikációja - a vezető halálok Japánban.
Más társadalmakban, mint például a mezőgazdasági jellegű Ugandában vagy az Amazonas medencéjében, ahol igen kevés sót fogyasztanak, a magas vérnyomás lényegileg ismeretlen még az előrehaladottabb korúak esetében is.
Mennyi sót fogyaszthatunk biztonságosan?
A legtöbben őszintén meglepődnek azon, milyen kevés nátriumra (sóra) van szüksége a szervezetnek egy napra: átlagosan kb. fél grammra, vagyis 1/10 teáskanálnyira, mivel valamennyi nátrium természetes módon is előfordul a táplálékban.
Ez azonban túl drasztikus legtöbbünk részére. Összpontosítsunk a visszaszorításra. 10-20 gramm helyett szorítsuk le egy teáskanálnyi mennyiségre (5 gramm) naponta. Ez az ésszerűen biztonságos határ a legtöbb ember esetében.
Mi történik a testünkben a sok só miatt?
Minden egyes grammnyi konyhasó 23-szor annyi sejtnedvet rabol el tőlünk, állítják a szakemberek. Ennek már csak azért is nyugtalanítania kellene bennünket, mert a konyhasó a leggyakrabban, szinte általánosan és nagy mennyiségben alkalmazott élelmiszer-adalékanyag. A só megtalálható szinte minden feldolgozott élelmiszerben, akár ízfokozóként, akár tartósítószerként. Ennek eredményeként anyagcsere-folyamatainkat állandó „permetezés" éri, életfontosságú folyamataink pedig kiszáradnak. Ez indította arra az iráni származású orvost, dr. Feyerdoon Batmanghelidjet arra, hogy megfogalmazza híressé vált tételét: Nem betegek vagyunk, hanem szomjasak!
A só tartósító tulajdonságai szoktattak hozzá minket az ízéhez is. A szárított hal például gusztustalan vagy legalábbis ízetlen önmagában, sóval tartósítva azonban csemegének számít. Az évszázadok folyamán azért szoktunk hozzá a sóhoz, mert ízletesebbé teszi az ételeket, és nem azért, mert a szervezetünknek szüksége van rá.
Kiknek ajánlott a sóbarlang?
1. Egészségeseknek, akik fokozott szellemi munkát végeznek, hajlamosak a stressz által kiváltott betegségekre és vágynak a gyors regenerációra
2. Krónikus betegek számára, akik valamilyen bőrgyógyászati, reumatikus, mozgásszervi, daganatos, vagy krónikus belgyógyászai betegségekben szenvednek, és amely kórképekben döntően jelentkeznek az oxigénhiány miatt fellépő szöveti szervi ártalmak
3. Műtétek utáni állapotban, amikor a szervezetnek fokozott oxigénigénye van a regenerációhoz
4. Krónikus légzőszervi megbetegedés esetén, amikor a tüdő nem képes a megfelelő oxigénellátásra
5. Asztmás, allergiás megbetegedésekben szenvedő gyermek és felnőtt betegeknek egyaránt
|
